Kiment a temetőbe. Nagyon sötét éjszaka volt. Megtalálta a sírt, munkához látott. Sietett. Hamar végzett, kivette a kezet felesége csontjai közül, és gyorsan elhagyta a temetőt. Otthon nagyon elkezdett félni. Lefeküdt aludni, közben átölelte a kezet. Az ágy az ablak mellett volt, az ablak résnyire nyitva állt, beszűrődtek a kihalt utca zajai. Egyszer csak csoszogást hallott. A csoszogás az utcán az ő házához közeledett. Meglepődött, mert a csoszogás abbamaradt.. az ő háza előtt! Egy darabig csend volt az utcán, de ekkor valaki kinyitotta a kertajtót, amit a férfi a nagy sietségben elfelejtett bezárni. Tehát a lassú, vontatott csoszogás az udvaron folytatódott. A férfi a fejére húzta a takarót, nagyon félt. Az a valaki végigment az ablak alatt, megált az ajtó előtt. csend. Kaparászás a zárban. Kattanás. Kinyílt a bejárati ajtó. Lépések zaja az előszobában. A férfi már levegőt is alig vett, nagyon csöndben hallgatott.. suttogást hallott egészen tisztán: Hol van a kezem?! Hol van a kezem?! Lábak kopogása a lépcsőn.. Hol van kezem?! Hol van a kezem?! Csend. valaki megállt a férfi szobájának ajtaja elött. Ajtónyikorgás. A férfi remeg a félelemtől. Recseg a padló.. Hol van a kezem?! Hol van a kezem?! A férfi érzi, hogy valaki megáll az ágya mellett.. Hol van a kezem?! hallja annak a valakinek a suttogását.. érzi az arcának a takaróból kilógó részén a lehelletét.. Hol van a kezem?! Hol van a kezem?! NÁLAD VAN!!!!!! (ordítva)